BüféBudapest

Ma van az első nap, amikor úgy érzem, visszatértem... hm, hova is, a valóságba, vagy nem is visszatértem, hanem megérkeztem 2013-ba. Ez az! A most-ba tértem vissza!! Ami kísértetiesen hasonlít arra a most-ra, amiből az ünnepek előtt kiléptem. Nyilván, hiszen az életkörülményeim változatlanok. Nem estem túl számvetésen, ami a múlt év eseményeit illeti, nem is gondolom, hogy ilyesmit lehet, folyamatokban hiszek, amik nem zárulnak le, hanem alakulnak. Egyfajta összegzés zajlik bennem, kép-, illat-, hangemlékek hullámzanak át rajtam, egyesek elmerülésre, mások továbbevezésre késztetnek, végeredményben igyekszem mindtől búcsút venni, elengedni. Combos közhellyel élve sikeres évet zártam, szeretőbb, elismerőbb, nyitottabb, vidámabb, örömtelibb barátja lettem magamnak, így a világnak is. Mégis nehezemre esett elindulni az új évben, mert a két ünnep között számtalan élmény ért. Belül. Kívül roppant kevés, és ezt én hogy élvezem! Belelassultam a létbe, és velem csúszott mindenki, akit szeretek. Utóbbi állítások ellentmondást sugallhatnak, nincs ilyesmiről szó, én vagyok ilyen, lelassulok, bezárkózom, és, ha eljön az ideje nyílok újra, csak időre, dátumra nem megy ez. A lassulás állandóságát, és iménti periodikusság feloldását, ezt szeretném 2013.-ban. Sőt ezt is kívánom mindenkinek! És tudod mit, tudom, hogy jövő ilyenkor, ha megkérdezem az embereket, hogy, hogy teltek az ünnepek, kevesebbekből zuhan majd ki a nagy zabálás és számtalan program emléke, mert hát azt érzi mindenki egy idő után, hogy nem kell már bevinni, csak megemészteni, ami már bent van.

A nyiladozás tegnap hivatalosan megindult, ellenálltam, és mivel távolról elkerült a túlevés, terápiás jelleggel sütit sütöttem tegnap. Szépet, aranyszínűt, illatosat, kedveset, éreztem a tészta állagának változását, és már lassultam volna újra, de a süti nem enged, már jön az illat a sütőből, kikapni, mehet az újabb adag, tágulnak az illatfelhő határai, és én újra itt állok a konyhában, és elfogadom 2013.-at!

NAGYON BOLDOG, SZERETET- ÉS ÖRÖMTELI, RÓZSÁS ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Fahéjas keksz (Snickerdoodles néven számtalan variáció létezik rá angolszász nyelvterületen)

Hozzávalók:

250 g szoba hőmérsékletű vaj

300 g cukor

2 tojás

380 g liszt

2 tk sütőpor

fél tk só

2 cukor : 1 fahéj

Elkészítés:

A sütőt 185 C-ra melegítem. A vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a tojásokat. Ehhez a keverékhez szitálom a sóval, sütőporral elkevert lisztet. Kb. 10 grammos golyókat formázok, a fahéjas cukorban alaposan meghengergetem őket (hetet, nyolcat simán be lehet dobni egy nagyobb tálban előkészített keverékbe, és magát a tálat megperdíteni párszor, és mindet szépen, egyenletesen bevonja a fahéjas cukor), és nagy sortávolságot tartva egymás mellé teszem őket. Normál háztartási tepsire 20 db fér ki, ebből a mennyiségből kb. 50 db jön ki. 8-10 perc alatt aranybarnára sütöm. Amikor a sütőből kiveszem, még puhák, de tudod, a vaj be fogja húzni, 1-2 percet hagyom pihenni, aztán átteszem rácsra, hogy ott hűljön ki.

Fogyasztása:

LASSAN     KEVESET      EGYÜTT

 Az úúúgy történt, hogy Augusztus óta rácsúsztunk a látványosságra is. Nem, mintha eddig ezt mellőztük volna, de a Borgiák Food Stylist csapataként ebben a munkában ez a fő szempont. Alapos kutatómunka során kiderítettem, hogy az 1400-as évek végén, 1500-as évek elején, mit is, és hogyan is fogyasztottak, főleg nemeséknél, gazdagéknál. Hús és cukor fogyott leginkább, zöldség, gyümölcs, sajt, sötét kenyerek körítés voltak csupán. A terv úgy szólt, hogy lesz néhány ételes jelenet, a néhányból az lett, hogy állandóan Budapest és az etyeki filmgyár között ingázunk. Ez a lényegi rész, amit pedig nekünk hoz ez az esemény, teljes körű szabadság, ami a lakomák megtervezését illeti, végtelen segítség az etyeki gárda részéről, elég kitalálnunk egy szerszámot, eszközt, már kapjuk is, szeretettel, szívesen elkészítve, számtalan átdolgozott éjszaka, fáradtságunkban már-már visongva röhögés, a tökéletes és állandó rugalmasság elsajátítása, nagyon pozitív visszajelzések, és egyértelmű felkérés a 4.-ik évadra is!

 3 támpontot kapok a tervezéshez: 1: hol játszik, 2. hány asztal van, 3. megeszik vagy sem. Ezeket a pontokat hosszasan lehetne boncolni, majd egyszer jól kifejtem.... Ha megeszik, ha nem, korhűen főzünk, csak nem mindegy, hogy az ízre vagy a látványra és tartósságra kell koncentrálni. Továbbá, ha Jeremy Irons eszik a jelenetben, neki báránykoronával illik készülni, azt szereti. Ennek megfelelően báránykoronát már jónéhány módon készítettem, eddig egyszer sem került rá sor, hogy megegye, mert vagy korán reggel volt, és inkább sajtot evett vagy elmaradt a jelenet, és a stáb lakott jól. Tegnap gyönyörű menüsorral készültünk Jeremynek és asztaltársainak, időben megjelentünk a forgatási helyszínen, és a Stand by sajnálattal közölte, hogy a rendező úgy döntött mégiscsak borozni fognak, enni nem. Na jó, akkor vissza az egész, lepakol, rendet rak, hazamegy. Aztán jött újra a Stand by, hogy Jeremy kéri az általunk elkészített ételt ebédre az öltözőjébe. Összenéz, mélán vigyorog, vissza a konyhába, bekészít, időzít, terít, hívásra szalad.... Örült ő nagyon, sűrű wow-k közepette fogadta a menüt, aztán vissza kellett mennie a set-be. Az asszisztens később telefonált, hogy jöjjünk újra, Jeremy odavolt az ételért, kifaggatott, hol főzünk, elkérte az elérhetőségünket, és újra és újra megköszönte az ebédet.

Hát így.... :)

Ez pedig Jeremy báránya, mézes, mustáros pácban érlelve, petrezselymes, rozmaringos, vajas pankó morzsába forgatva...

A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a stáb egy része szívesen zarándokol a mi kis konyhánkba, kóstolni, vihogni, ezt mi nagyon szeretjük. És csütörtökön egy evős jelenetben Cesare Borgia, azaz Francois Arnaud-nak annyira bejött a levesem, hogy forgatás után, kérte, csomagoljuk le, hadd vigye haza :)

Na továbi jó étvágyat kedves Borgiák, Ti meg, kik nézitek a Borgiák-at, jövőre nézzétek bőszen, miket alkottunk! Legyen még ilyen beszámoló??

  Újra és újra nekiveselkedem, a gyümölcs egészséges, a gyümölcs jó! Veselkedhetek, de be kell lássam, sosem leszek rendszeres gyümölcs fogyasztó. Nem megy, szénhidrát freak vagyok és kész! A gyümölcsös süteményeket meg pláne ki nem állhatom - szünet, elgondolkodom, van-e egyáltalán valamilyen gyümölcsös süti, ami eltávolíthatatlan nyomot hagyott az ízemlékezetemben...... öööh - NEM!! Talán a cobbler piros bogyós gyümölcsökkel hidegre sikeredett nyári estéken, de százszor inkább valami csokis, valami karamellás...

  Most viszont feladat adódott, Magyarországra is megérkezik az Amerikai pite x-edik része. Annál többet, mint, hogy bizonyára szerepel benne almás pite, nem tudok a filmről, megjelenése alkalmából almás pitével - mi egyébbel, ugye...! - lepi meg a forgalmazó az alforgalmazókat. Én ennek elképesztően örülök, mert újra bebizonyosodott, hogy a következetes tagadásnál mindig előrébb visz a nyitottság! Elkészíteni és nyilván kóstolni voltam hivatott egy gyümölcsös süteményt, és lőn... jééézusom, ez iszonyú jó!!! A tészta ropogós, még másnap hidegen is!, a töltelék egyszerű és nagyszerű! A kardamom a tésztában szépen visszavesz a töltelék édességéből, a citromhéj megadja neki a szükséges savasságot, a fahéj meg teszi a dolgát, elbűvöl, és mindez mennyekbe emel.

 Hogy a filmet megnézitek-e, Rátok bízom, de a pitét, könyörgöm, ne hagyjátok ki!

Hozzávalók a tésztához (24 cm piteforma / 6 db mini pite forma)

350 g jéghideg liszt

170 g jéghideg vaj

110 g jéghideg kacsazsír

135 g jéghideg víz

2 lapos kanál porcukor

jó csipet só

1 kk frissen őrölt kardamom

Hozzávalók a töltelékhez:

3-5 alma, hámozva, reszelve/darabolva, ki, hogy szereti

3 ek liszt

cukor ízlés szerint, nekem savanyúbb almával (granny smith) karakteresebb lett az íze, és 4-5 ek cukor vált be

1 ek fahéj

1 citrom reszelt héja

Elkészítés

Nem őrültem meg, de, ahhoz, hogy a tészta igazán ropogós, omlós legyen, tényleg fontos, hogy minden hideg legyen, én a lisztet is behűtöttem.

A vajat és zsírt felkockázom (fél cm x fél cm), visszateszem a hűtőbe. Előveszem a behűtött lisztet, hozzáadom a porcukrot, a sót és a kardamomot. Előveszem a vajat és a zsírt, hozzáadom a lisztet, és összerázom. Hozzáadom a vizet és robotgép tésztakarjával morzsás állagúra dolgozom. A tészta két harmadát follpackba csomagolva legalább két órát hűtőben pihentetem. A pite tetejét illetően több lehetőség van, én a hitelesség végett rácsosat készítettem, ehhez a tészta egy harmadát morzsás állagúból formázható, nagyjából homogén tésztává dolgoztam ki. Ez könnyedén megtörténik kezünk melegétől. Ha valaki nem akar tökölni a rácsozással, hagyhatja morzsásan, és csak megszórja a tetejét, vagy az iménti módon összedolgozza a tésztát és befedi a pite tetejét, a fölösleges széleket eltávolítva. Amíg a tészta pihen, elkészítem a tölteléket, ami annyiból áll, hogy az almát meghámozom, eltávolítom a magházakat, és lereszelem/darabolom/szeletekre vágom, kinek, mi tetszik. Majd összeforgatom a liszttel, a cukorral, a fahéjjal és a citrom héjával. Előveszem a tölteléket, és az alaposan kivajazott piteformába nyomkodom kb. fél cm vastagon, ügyelve, hogy a szélek is szépen kidolgozottak legyenek. A már leírtak szerint elkészítem a tetejét, jöhet a sütés. 220 C -on indítom, 10 perc, majd visszaveszem 190 C-ra, és további 40-50 percig sütöm. Fél óra után érdemes ránézegetni, ha barnul a tetején a tészta/morzsa, akkor tehetünk rá egy darab sütőpapírt, nem barnul tovább, viszont az alja bátran sülhet még tovább.

 Aki nagykanállal falja az életet, és minden egyes apró részletét, föltétlen készüljön jóféle vanília fagyival! Azt is érdemes megszórni kevés frissen őrölt kardamommal.

 Hiszem, hogy mindenki a maga sorsa kovácsa! Közhely? Annál inkább! Tízenéveim vége, húszasok eleje óta meggyőződésem ez a heves viták, mély egyetértések központi témáját képező tény. Az én elmémben a tény akkoriban feketén vált el a fehértől - nyilván, mert olvastam, hallottam valahol, nem a saját elmém köpülménye volt - és szépen illeszkedett a világról addig alkotott képembe. A rutin meg az évek számtalan árnyalattal színezték a mögöttes tartalmat. A tény tehát továbbra is megáll a lábán, okokon és okozatokon azért érdemes elmerengeni! Például azon, hogy ki miért, és hogyan került az utcára. A mélyen rögzült, belénk nevelt előítéletek sokunkat megfosztanak attól a nyitottságtól, hogy lássuk, milyen életutak hevernek az utcán. Ha valamely késztetésből, élet adta helyzetből kifolyólag szóba elegyedünk valakivel, aki az utcán él, eltekintünk külsejétől, helyzetétől, és úgy tudunk belemenni a beszélgetésbe, mint bárki mással, egy másik emberrel, legalább egy beszélgetés erejéig biztosíthatjuk őt arról, hogy része a társadalomnak, őt is látják, őt is hallják. "Cserébe" érdekes, megdöbbentő, lenyűgöző, furcsa, megrendítő, meglepő és feltétlen elgondolkodtató életutakat ismerhetünk meg. Amióta világ a világ, hajléktalanok, rászorulók léteznek, ezt érdemes tudomásul venni, azonban, hogy a társadalom azon része, aki "jobban csinálja", hogyan tartja számon őket, hogyan közelít feléjük, milyen mértékű emberséget és tiszteletet tanúsít feléjük, ez már inkább változó. A szociális érzékenység tanulható, gyakorolható, és okvetlen tanítandó. Mindenki a maga sorsa kovácsa, így az egyes társadalmak is, ha ezt elfogadjuk, és szem előtt tartjuk, gyerekeinket bevonjuk olyan lépéseinkbe, amikor élelemmel, ruházattal segítjük utcán élő embertársainkat, automatikusan kérdések merülnek fel majd bennük. Ha ezekre a kérdésekre szívesen válaszolunk, szociálisan érettebb társadalom körvonalazódását figyelhetjük majd meg.

 2012 Január 29.-én és 30.-án az MPI - nemzetközi rendezvényszervezők szakmai szervezete - konferenciájának keretein belül, "Feed The Hungry" elnevezéssel étkeztetési programot szervezett a Szobi utcai Speciális menedékhely számára. A szervezésre a Budapest Underguide utazási irodát kérték fel, akik nem először találkoznak a témával, 2011 Novemberében nagy érdeklődést övező sétát szerveztek a Hajléktalanokért Közalapítvány szervezésében megrendezett Egy éjszaka a hajléktalanokért című rendezvényre. Egy életszagú szoció-kulturális sétát, mely alkalommal a résztvevők megismerkedtek az ötödik kerület, a "gazdag negyed" sajátos hajléktalan világával. Az 1000 Ft-os résztvételi díj (a bevételt a séta végén szabad felhasználásra átadták a Szobi utcai menhely munkatársainak) mellett a "beugró" egy pár cipő volt. Miért cipő? Az eseményt előkészítő beszélgetésünkön, sok részlet mellett megtudtuk, hogy ruhához könnyedén hozzájutnak a hajléktalanok, azonban állandó hiányban szenvednek, amikor cipőről, zokniról, alsóneműről, pizsamáról, törölközőről, tisztálkodási szerekről van szó!

Az előkészületek gördülékenyen mentek, vasárnap reggel az önkéntesek, a Budapest Underguide munkatársai, és én - ki frissen, ki kevésbé - a Szobi utcai menedékszállón találkoztunk, és remek hangulatban, nagy összhangban főztünk meg kb. 150 adag gulyáslevest, és állítottunk össze 400 db hideg élelem csomagot. A konferencia résztvevői másnap további 200 hideg élelem csomagot állítottak össze, ezeket is az utcai szolgálatosok osztották szét a rászorulók között. Az alapanyagok költségeit az MPI állta.

Néhány adat, csak, hogy képet nyerjünk arról, milyen fajsúlyú tényről beszélünk. Minden évben Február 3.-án, azaz ma, szakemberek felmérést végeznek a hajléktalan helyzetről. 4 évente kerül sor számlálásra. A legutóbbi számlálás eredménye szerint Budapesten 2500 hajléktalan él, mivel mindenkit nem tudnak megszámolni, sokan élnek rejtőzködve, alkalmi lehetőség adta szállásokon, ismerősöknél, ennek legalább a duplájával lehet számolni, a Szobi Utcai Speciális Menhely munkatársának becslése szerint ez a szám akár 10 ezerre is rúghat! Vidéken még egyszer ennyi hajléktalanról beszélünk, azaz országosan kb. 20 000 ember él fedél nélkül. Az országban körülbelül 300 szolgáltató foglalkozik megsegítésükkel, ezek többnyire civil szervezetek, de vannak önkormányzati és egyházi szervezetek is. Amikor a jelenlegihez hasonló komoly zimankókat élünk, és minden létező szállás lehetőséget számba veszünk, akkor 9000 férőhellyel lehet számolni, kevésbé kemény helyzetben, alapjáraton 7000 a férőhelyek száma.

  Legyél Te is aktív részese társadalmunknak, tégy róla, hogy a mai felmérésen minél több hajléktalan lábán legyen cipő! Még egyszer, a fontosabb dolgok, amire nagy szükség van:

Cipő

Zokni

Alsónemű

Zokni

Tisztálkodás szerek, eszközök

Törölköző

Könyv

Alkalmanként néhány jó szó

Bármi, amit szívesen adsz

Ha nem látsz hajléktalant a környezetedben, de szeretnél segíteni, a Diszpécserportálon tájékozódhatsz. Ugyanitt bejelentést is tehetsz, ha magatehetetlen rászorulót látsz, itt biztosan segítenek, hogy szakszerű ellátáshoz juthasson az illető.

Ügyeljünk mindannyian arra, hogy a segítségnyújtás ne csak ünnepekkor nyerjen aktualitást, Áprilisban is eszik az ember és Márciusban is lehet nagyon hideg....!!!

Gulyásleves kb. 150 főre

35 kg marha lábszár

5 kg vörös hagyma

10 kg krumpli

6 kg sárgarépa

3 kg paprika

3 kg paradicsom

kb. 50 l víz

kb. fél kg só

kb. 200 g édesnemes paprika

kb. 70 g kömény

1 db 100 l fazék

1 db 40 l fazék

Akik segítettek:

Márti (Szobi utcai Speciális Menhely)

Nomi K Anderson (Önkéntes)

Meryem Bennouna (Önkéntes)

Linda Canon (Önkéntes)

Marielle Den Hertog (Önkéntes)

Alexander Hoglund (Önkéntes)

Kirstie McNulty (Önkéntes)

Fiona Pelham (Önkéntes)

Luca Vernengo (Önkéntes)

Mette Von Undall (Önkéntes)

Bianca Manteuffel (Önkéntes)

Éva (Önkéntes, Budapest Underguide)

Zsuzsi (Önkéntes, Budapest Underguide)

Eszter (Önkéntes, Budapest Underguide)

Petra (Önkéntes, Budapest Underguide)

Orsi Zita (Önkéntes, Budapest Underguide)

Maróthy Judit (Önkéntes, Budapest Underguide)

Szemere Kata (Önkéntes)

Maróthy Judit (Budapest Underguide)

Utcai szolgálatosok

MPI

Még több kép itt.

Az eseményről itt is olvashatsz.

Ha valami perverz a torkomhoz szorítana egy kést, és követelné, hogy beszéljek a mexikói konyháról, az első gondolatom az lenne "szarban vagyok!!!", második már nem biztos, hogy lehetne, addig is kinyögném ezeket: "tequila, chili, bab, öhh, bab, burrito, jalapeno, bud spencer, bajusz, kukorica, kalap, taco, tequila" és itt szerintem már folyna a vér... Nem sok! A mexikói konyhát nem ismerem, innen a tudatlanság homályából méregetve nem is igazán hívogató.... akkor miért csinálok tacót?! Mert a taco tésztából van, és minden, ami tészta, az nekem átalakulás, születés, szeretem, és kész! Kedvem támadt kukoricalisztet tapintani, kísérletezni vele, alábbi eredmény született:

Taco hozzávalói:

200 g kukoricaliszt

2 ek étolaj

2 kk porcukor

bő csipet só

100 g víz

Elkészítés:

A vizet elkeverem az olajjal. A lisztet elkeverem a sóval és a cukorral, és ehhez a keverékhez öntöm az olajos vizet. Szép, homogén tésztát gyúrok belőle. Lisztezett felületen egészen vékonyra nyújtom, nekem a másfél mm vastagság jött be a legjobban, a vékonyabb könnyen törik, a vastagabb nem lesz ropogós. Ha evvel megvagyok, kiszaggatom, és zsiradékmentes serpenyőben 1-1 percet adva mindkét oldalnak, kisütöm. Amint kiveszem a serpenyőből, a felénél kicsit feljebb eső részre teszek egy fakanalat és ráhajtom. Az első széria tanulsága, hogy nem szabad egészen ráhajtani a fakanál nyelére, hanem kb. 60 fokos szöget zárjon be a taco két fele, hogy bőven meg tudjuk rakni töltelékkel.

Töltelék hozzávalói:

200 g darált hús (tudom, a fogalom tág, én pulykahúst használtam, a sertés talán hitelesebb, de kevésbé szeretem, jobb a frissen darált, és ha már, akkor daráljunk hozzá egy kevés hájat is, a hús 30 százalékát hájban bátran hozzáadhatjuk, hogy jó zaftos legyen)

100 g vörös hagyma

1 lime reszelt héja

10-12 g jalapeno

1 kk barna cukor

só

frissen őrölt koriander mag

100 g cheddar sajt

Töltelék elkészítése:

A hagymát olajon dinsztelem, a húshoz adom a hájat, a lime héját, a cukrot, a sót, a koriander magot és a jalapenot, alaposan elkeverem (kézzel a legideálisabb). A fűszerezett húst a dinsztelt hagymához adom, átsütöm, ez néhány perc csupán, nem kell rommá sütni, nehogy száraz legyen a töltelék. A keverékhez adom a fél cm x fél cm-re kockázott sajtot, és azon frissiben betöltöm a tacokat.

Frissen tálalom, adhatunk mellé jó koriander zölddel megpakolt paradicsom salsát, vagy tejfölt is akár.

És tölteléket készíthetünk babosat, kukoricásat, csirkéset, bármilyet, próbálkozzon mindenki kedvére!

A taco bejön, csinálok máskor is! Egyszer talán még egy mexikói szakácskönyvre is szert teszek. Sőt, mi lenne, ha elutaznék Mexikóba?!!!

Ui.: Az maradék tésztát pogácsaszaggatóval szaggattam ki, és 210 C-os sütőben pár perc alatt kisütöttem. Házi tortilla chips!

  Kedves ismerős ajánlására keresett fel minket Februárban Havas Dóra (Lila Füge), a WAMP gasztro szervezője. Iszonyú izgalmas volt felkészülni az első WAMPra. Délelőtt beszereztünk, délután elvittük a gyerekeket a szüleimhez, este elkezdtünk sütni, tettük mindezt reggelig, majd bepakoltunk, és elmentünk a WAMP-ra. Megterítettünk, kitettük a portékánkat, majd gondoltuk, leülünk egy picit, 10-kor kezdődik a vásár, 11 körül biztos elkezdenek érkezni az első vendégek. Máshogy történt. A fenekünk még nem érkezett le a székre, 09:49-kor befutott az első érdeklődő, este hatkor úgy döntöttünk nem válaszolunk több kérdésre, nem ajánljuk fel aznap már senkinek, hogy kóstólja meg az irány kelet pesztónkat, ami sültpaprikaaszaltparadicsommentakorianderkonfitáltfokhagymakesudiószezámmagchilirómaikömény és még néhány összetevő, fhuu, elmondtuk, kétezerszer biztosan! Először picit belegabalyodtunk, aztán öröm volt, hogy nem gabalyodunk bele, és örülnek az információnak, majd már ment rutinból. Mindez elmondható az egy éves WAMP-on való megjelenésünkről. Kiegészítve avval, hogy még nagyobb munka van mögötte, viszont sokkal szervezettebb, összeszedettebb, elképesztő fáradtságok meg- és túlélése, pillanatok, amikor kizuhan belőlünk az azonnali vágy, hogy SOHATÖBBÉWAMP!, majd záráskor a kumulálódott öröm minden ízünket átjáró meleg energiája. Beletettünk, amit tudtunk, szerették, szerettétek, vége, bezárunk, bepakolunk, hazamegyünk.

 Van már egekig becsült Szilvink, akinek együtt- és közreműködése nélkül az egész már elképzelhetetlen, és van néha Katánk, néha Rékánk, néha Zsuzsink, néha Ildink, akik alázattal teli kőkemény munkája nélkül szintén nem lennénk sehol!

 Tegnap volt az év utolsó WAMP-ja. Az év utolsó lepakolása, az év utolsó fáradtsága, az év utolsó boldog vevője, az év utolsó vevője, akit picit bántanak az árak, az év utolsó vihogásai, az év utolsó civakodásai a szervezés körül, az év utolsó összekacsintásai a többi WAMPolóval. Ami mára maradt, a mennyei kecskesajt a szomszéd lányoktól, mellé az isteni selyemfűméz a sajtos lányok mézes szomszédjától, Peti kávéjának az illata az orrunkban, az egész napos zsongás a fülünkben, a megkönnyebbülés, hogy vége, és a tudat, hogy eljön újra a pillanat, amikor várjuk a következőt! De most még az öröm van, hogy vége, és a következő hétvégén leülök a földre a két lányom közé, akik hol több, hol kevesebb türelemmel tűrik, hogy szüleik WAMPolnak, és egyéb galádságokat művelnek az élet azon perceiben, amit úgynevezett munkával töltenek. És egy álló hétig föl sem kelek onnan!

Mindenért, ami nekünk a WAMP köszönjük Nektek a sok sok segítséget!!!

Karetka Zsófi

Havas Dóra

Matheidesz Réka

Nádasi Kriszti

Juhász Dóra

Szegő Fruzsina

László Peti

Az összes árusok

Vajk Szilvi

Kiss Kata

Módra Ildi

Kiss Réka

Matók Zsuzsi

Harsányi Bence

Kerek Zsanett

Szabó Krisztike

Mautner Zsófi

   Megvallom, elfáradtam! És még büszke is vagyok rá, arra mindenképp, hogy bevallom! Az ilyesmit hajlamos vagyok még magam előtt is elhallgatni. Jól van ez így. A napokban lesz 1 éve, hogy megkóstoltam a rendezvényre való felkészülés adrenalinját. Ízlett nagyon, úgyhogy az elmúlt egy évben álmodtam, tanultam, főztem, sütöttem, számoltam, írtam, kitaláltam, berendeztem, dekoráltam, rendezvényt szerveztem, kiviteleztem, tálaltam, piknikeztem, piknikeztettem, felszolgáltam, WAMP-oltam, örültem, néha kétségbe estem, aztán magamtól vagy az, immáron, Férjem hathatós biztatása által rájöttem, utóbbit fölösleges, mert hát valahogy mindig lesz! Mindezek eredményeképpen letisztult, hogy mit szeretnék, mindezt megvalósítottam, és tegnap megnyomtuk a gombot, közösen, a BüféBudapest jelenlegi állandó csapata, és boltot nyitottunk a világhálón! Fogadjátok szeretettel!

 Jönnek az elismerő és biztató levelek, a megrendelések, és én most itt ülök, és csendes fáradtságot érzek. Csendeset, sajátot, amiben egyedül kell megfürödni, és már fejbúbig belemerülve érzem, hogy megengedhetem magamnak, hogy órákra száműzzek minden gondolatot a fejemből, képeket, ötleteket, számokat, kötelezettségeket, űrt teremteni, elégnek tudni, hogy a dolgok vannak, ahogy vannak.

  Tejberizst főzök. Forrót otthon ízűt, tét nélkülit, megnyugvást hozót. Nem számolok, nem mérek, nem fotózok. Arborio rizsből főzöm, amiből rizottót szokás. Teljes tejes használok hozzá, vajat, vaníliát, melaszt, citrom héját és mascarponét. A lábasban hevítem, a tejet is langyosítom, majd a rizshez annyi tejet öntök, amennyi ellepi. Nem hevítem forráspont fölé, éppen csak pötyögjön, és nekem annyi a dolgom, hogy ott álljak a tűzhely mellett, és fel ne hagyjak a kavarással. Gondolat kezd kibontakozni a fejemben, megválok tőle, és csak a fakanál útját és a duzzadó rizsszemeket figyelem. Kettévágok egy illatos vanília rudat, kikapart magjait a rizshez adom. Ahogy a tejet magába szívja a rizs, úgy öntök hozzá még, összesen kb. háromszoros adag kell majd hozzá. Egy jó kanál vajat is adok hozzá, lágy, selymes, sűrű tejberizst szeretnék. A folyamat vége felé, melasszal édesítem, citromhéjat is adok hozzá, végül hozzákeverek egy jó evőkanál mascarponét. Kedvem szerinti tálkába merem, én most fekete csokoládét adok hozzá, de fahéjjal, kassziával is meghintheted, de gyümölcsvelővel is tálalhatod, ahogy tettem én ezt egy évvel ezelőtt.

  Ma korán fekszem le aludni. Majd max. nagyon korán kelek, addigra az űr fényesebb ötleteket, mozgékonyabb energiákat szív fel, a kötelezettségek vállalásokká lesznek, és újra lesz erőm örömmel abszolválni őket.

  Pihenjetek, ha kell!

Annyi kalácsot készítünk, és ezt az olyannyira kézenfekvő kalácsot eddig, ki tudja miért, nem mutattam meg. Tartozzon ő is az októberi nyár élményeihez!

Hozzávalók 0,5 kg kalácshoz:

2x6 g élesztő

2x62 g langyos víz

140 g búza finomliszt

120 g búza finomliszt + 20 g kakaópor (nyilván holland)

2x11g porcukor

2x2 g só

0,25 db tojás + 0,5 tojás + tojás a kenéshez

2x5 g vanília esszencia

2x14 g növényi olaj

5 g jégcukor a szóráshoz

Elkészítés:

2 rész tésztát kell készítsek. A két tészta összetevője majdnem egyforma. Ahol 2x-es mennyiséget írtam, adja magát, a kakaós tésztánál csökkentem a liszt mennyiséget, és kakaót adok hozzá, tehát 120 g búza finomliszt + 20 g kakaópor (nyilván holland), ill. a nedves anyagoknál a tojás kétszeresét veszem. Ehelyütt merülhet fel a kérdés, hogyan is csinálok negyed meg fél tojásokat. A tojást felverem, elhabarom, és a felét, ill. negyedét veszem. Ha tartasz tőle, hogy a szemmérték nem működik majd (bízz magadban, menni fog!!!!), akkor használj ehhez is mérleget.

A két rész tésztát én párhuzamosan szoktam készíteni alábbiak szerint.

1.     A kimért vízben feloldok egy csipet porcukrot

2.     A cukros vízbe morzsolom az élesztőt, elkeverem, homogén folyadékot kapok.

3.     Keverőtálba szitálom a kimért lisztet a kimért porcukorral

4.     Hozzáadom a sót.

5.     Az élesztős keverékhez adom a tojást, az olajat és a vaníliaesszenciát.

6.     A nedves keveréket a száraz keverékhez öntöm, és összegyúrom.

1.     A kimért vízben feloldok egy csipet porcukrot

2.     A cukros vízbe morzsolom az élesztőt, elkeverem, homogén folyadékot kapok.

3.     Keverőtálba szitálom a kimért lisztet a kimért porcukorral és kakaóporral.

4.     Hozzáadom a sót.

5.     Az élesztős keverékhez adom a tojást, az olajat és a vaníliaesszenciát.

6.     A nedves keveréket a száraz keverékhez öntöm, és összegyúrom.

7.     Amikor a tészta összeállt, lisztezett felületre borítom, és selymes tésztává virgolom.

8.     Amikor a kétféle tésztám összeállt, összegyúrom őket, hogy márványos tésztát kapjak.

9.     Tiszta edényben letakarva 45 percet érlelem.

10. 3 egyforma méretű hurkát formázok, ezek végeit összenyomom, és befonom a kalácsot. A végeket a kalács alá fordítom.

11. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

12. Lekenem egész kevés vízzel elhabart egész tojással.

13. 30 percet kelesztem.

14. Lágyan kevés tojásos keverékkel újra átkenem, és megszórom a jégcukorral.

14. 25 perc alatt 180 C-on készre sütöm.

Vonuljatok ki a szabadba, élvezzétek a meleget, és érdemes elbeszélgetni a lábakkal, milyen is lesz újra zárt cipőbe bújni. brrrr.

A BüféBudapest nagy lépés előtt áll. A lépésről egy kicsit később. De, ami fontos, hogy kollégákat keresünk, akikkel együtt tudunk nagyot lépni. Most kezdő szakácsot és szállítót keresünk. Pontosan kit és miért? Íme az álláshirdetés:

Kezdő szakács:

Hiszünk abban, hogy az ételek ízükben, megjelenésükben magukban hordozzák készítőjük hozzáállását, hangulatát. Akkor jelentkezz a hirdetésre, ha szerinted is fontos a lisztbe belenyúlni, és jólesően nyugtázni annak kíváló minőségét, finom tapintását, mielőtt dolgozni kezdesz vele. Akkor is jelentkezz, ha a létrehozás, a munka örömmel tölt el, csupán azért, mert képes vagy rá, és jó pillanatokat okozol vele másoknak.

Ilyen feladatokra számíthatsz:

• Pontos receptúra alapján főzni, sütni
• Rendezvényeken interakció a vendégekkel

Amit mi kínálunk:

• Egymás iránti tiszteletet
• Minőségi alapanyagokat
• Számítunk az ötleteidre, kreativitásodra
  
• Humort
  
• Munkát
  
• Ispirációt
  
• Versenyképes fizetést

A jelentkezéseteket  bufebudapest@gmail.com email címre várjuk. A tárgy mezőbe írjátok be: “szakácsnak jelentkezem – a papír nem fontos”

Jelentkezési határidő: 2011. Október 15.

Szállító:

A BüféBudapest szállítót keres. A szállítói munkakörről mi ezt gondoljuk:

A vendég kiszállításkor vele találkozik, tehát ő képviseli a BüféBudapestet. A BüféBudapest eddig és ezután is a következőképpen szeretne a vendégek emlékezetében megmaradni:

• Mosolygós
• Kedves
  
• Problémát nem ismerő
  
• Rugalmas
  

Tehát az elvárás:

•  Legyél mosolygós
• Kitartó
• Ápolt
• Gyors  
• Megbízható
• Szeresd, amit csinálsz
• Jó, ha van saját autód/motorod – (hosszú távon bringával szeretnénk szállítani, ezért, ha szeretsz bringázni az előny) 
  

Amit ajánlunk

• Egymás iránti tisztelet
• Sok cím
• Elegendő váltópénz
• Reggeli + Ebéd
• Versenyképes fizetés

A jelentkezéseteket  bufebudapest@gmail.com email címre várjuk. A tárgy mezőbe írjátok be: “szállítónak jelentkezem”

Jelentkezési határidő: 2011. Október 15.

 Néhány napig a saját magam generálta dogma áldozata lettem. Jócskán Szeptember derekán járunk, és még mindig nyári a meleg. Nem egy olyan sokat sütős munkánk volt, amikor a sütők órákon át a maximumon dolgoztak, literszám ömlött rólunk a veríték. Vágytam az igazi őszt! Még úgy is, hogy tudtam, abban a pillanatban, hogy újra zárt cipőt kell húznom a lábamra, bánni fogom a dolgot. Rugalmatlannak és cikinek éreztem magam! Nem lett ősz, annak ellenére sem, hogy többször jósoltak lehűlést, hallottam a rádióban! Azt hiszem, az a legalja, amikor a rádióra hivatkozom, elengedtem az elvárást, és átadtam magam a szeptemberi nyárnak.

 Tegnap, amikor felmerült, hogy mit is ebédeljünk, Sára lányom rávágta, hogy piknikezzünk. Mindenki díjazta az ötletet. Rajtam kívül. Nem volt kedvem szendvicset gyártani, sütit sütni, salátát csomagolni. Ennek hangot is adtam, és lám, csak mondani kellett. Az én -már három hete- férjem annyit mondott, a kaját majd ő intézi. Édes isten, hajszál híján újra a rugalmatlanságom áldozata lettem. Annyi volt a dolgom, hogy a lányokkal piknik pokrócot, frizbit, törpöket, és egyéb, elengedhetetlen kellékeket készítsek össze, biciklire ülni, és megérkezni a Margit Szigetre.

 Nekem a pikniket tegnap az EGYÜTT tette igazi piknikké. Hogy az előkészületeknél mindenki azt tett, amihez kedve volt, és nem feltétlenül azt, amihez ért. Mindenki egy picit átugorta a saját árnyékát, én tökéletesen elengedtem a tökéletes piknik menüre való törekvésemet, a férjem szelt, kent, csomagolt, szóval minden szeretetével gondoskodott rólunk, a gyerekek pedig rendet raktak indulás előtt.

 Jóllaktunk, bicajoztunk, kürtös kalácsoztunk, frizbiztünk, gesztenyét szedtünk, majd számoltunk. Mindezt együtt, gondtalanul és olyan időben, amiről nekem az jut eszembe, amikor a paplan alatt tökéletes hőmérséklet uralkodik, kicsit kinyújtom a lábam, mire az a paplan jóleső hűvösét tapintja...

az EGYÜTT

 Mindenki a maga jeléről ismerte fel a szendvicsét.

 Az enyémen Bocuse volt :)))

 panoráma fekve

 .....boldog én.....

Neked mitől piknik a piknik? Mikor mitől?!

Túrós rudat akar a lányom egy ideje. A kisebbik, ő mindig akar, a nagyobbik szeretne. Ha rájuk jön az éhhalál az otthon és az ovi közötti 10 perces szakaszon, akkor a vajszívű, ah, inkább következetlen, szülő enged a Kolosy téri pékségnél. Édeset NEM! - legalább a következetesség árnyéka vetüljön rám - úgyhogy a nagyobbik mindig vajas kiflit kér, a kicsi háromszor bepróbálja az édeset, aztán kiköt a túrós rúdnál. A tulaj török, úgyhogy nyilván nem rúd, hanem burek, Gréti mindig a túrósat választja, két harapás után nekem adja. Ízlik. Mert szeretem a túrót és a tésztát, de azért mindig megjegyzem, lehetne ezt még tuningolni.

Tuningoltam. Ilyen lett.

Hozzávalók:

1 csomag rétestészta (eredetileg vékonyabb tésztából készül, én itthon még ilyet nem találtam)

150 g juhtúró

100 g tehén túró

fél citrom reszelt héja

1 csomag kapor

1 csomag petrezselyem

vaj és tojás sárgája a kenéshez

fekete szezámmag a szóráshoz

Elkészítés:

A kaprot és a petrezselymet aprítom. Használhatunk mentát is! A túróhoz az összes hozzávalót alaposan összedolgozom. Vajat olvasztok. A rétestésztát kb. 10 x 25 cm-is csíkokra vágom. Amelyiket éppen nem használom, nedves (alaposan kicsavart!!) kendővel letakarom, hogy ne száradjon ki! Egy lapot lekenek vajjal, ráteszem a másik lapot. A szélére halmozok túrót, és feltekerem, úgy, hogy a széleket mindig benyomkodom, hogy a töltelék ne tudjon kifolyni. A tekerés végén a tészta szélét lekenem kevés vízzel elkevert tojás sárgájával, evvel összetapad a tekercs, a töltelék bent marad. A tekercseket, záródással lefelé a tepsibe teszem, a vízzel elkevert tojással lekenem, megszórom fekete szezámmaggal és 200 C-on aranybarnára sütöm. Ropogós lesz, és ízes és krémes.

Török előérzet! Holnap elutazom Isztambulba. A Férfival, akihez 3 hét múlva hozzámegyek. Evvel az előérzettel én most elmerülök a nyárban, igyekszem kiüríteni a fejem, átadom magam a szerelemnek, a készülődésnek, holnaptól csak nő leszek. Egy hétig biztosan!

Szeptemberben újra itt! csók, merüljetek Ti is!

Nagycsaládi mulatság, fókuszban Anyukám szülinapja. Anyukám váltig állítja, hogy az édesség az ő korában már nem csúszik büntetlenül - nem tudom, még sosem voltam az ő korában - , de azért nagyon szereti. A Lányaim pedig a Nagyit, úgyhogy leboltolták, Anya majd süt neki tortát! A Lányok nyilván csokitortára gondoltak, szerintük csak az torta. Nagyi szereti a csokit, a gyümölcsöt még annál is jobban, olyat kért, gyümölcsöset! És én csak egyben voltam biztos, valami lime-mal. A bátyám menyasszonyának egyik első szakácskönyvéből gubiztam egy joghurt-túró arányt, a recept linzertésztás és bogyós gyümölcsös és biztosan kellemes az eredmény, én azonban a lime-ot tartottam szem előtt. Joghurtos, áfonyás lime torta lett a végeredmény.

Hozzávalók a tortaalaphoz:

250 g durvára darált keksz (én a Győri Édes zabkekszét használom, nekem nagyon bejön, és az ár - érték arány verhetetlen)

80 - 100 g vaj

Hozzávalók a krémhez:

800 g natúr joghurt (kóstoljunk meg néhányat, ez egy joghurt torta, ne vegyük félvállról a kérdést!)

250 g tehén túró

1 rúd vanília

70 g méz / melasz

2 lime reszelt héja

1 - 2 lime leve

10 db zselatin lap

És végül a szórás:

70 g fehér csoki (egyszerű ízekkel dolgozunk, minőségit a majdnem-csokiból is!!)

150 - 200 g áfonya (nyilván más gyümölccsel is működik, pl. málna, szeder..)

Elkészítés:

A durvára darált kekszet alaposan összedolgozom a szoba hőmérsékletű vajjal, a sűtőpapírral bélelt tortaformába nyomkodom, hűtőben pihentetem.

A zselatin lapokat hideg vízbe áztatom. A joghurtot és a túrót botmixerrel alaposan eldolgozom (szeretem a magyar túrót a darabosságáért, de itt el kell dolgozni, nincs mese!), hozzáadom a vanília magokat, a lime héját és levét, a mézet / melaszt, félreteszem. A zselatinlapokat alaposan kinyomkodom, kevés vízben kevergetve kis lángon olvadásig hevítem, és állandó keverés mellett a joghurthoz keverem. Mindezt a hűtött torta alapra öntöm, megszórom áfonyával és az aprított fehér csokival, hűtőben egy éjszakát pihentetem. Felköszöntöm Anyukámat, fűben heverészve tobzódom a vasárnapi változékonyságban - már, ami az időjárást illeti - és örülök. Mindennek.

Boldog szülinapot Anya!

Nem vagyok otthon az amerikai konyhában, az biztos, odaát Rémusz bácsitól a Ewing családig minden asztalon megfordul a kukorica. Lám, egy közös pont a magyar nyarak és Ámerika között! Én nagy kukoricás vagyok, gyerekkoromban alapprogramként épült belém a gödi faházikónkban töltött nyarakon elfogyasztott kukoricák emléke. A család asszonyai, többnyire Anyám, hatalmas fazékban ágyaztak meg csuhéval a csöveknek, és az akkoriban kiszámíthatóan meleg nyárban még a hátsó kertben is fokozódott a forróság, amikor főtt a kukorica. Az órákon át terjengő illatról nem is beszélve... Langymelegen megkaptuk, a sok rohangálástól kiéhezetten pattantunk rá, egek, édes, zamatos, az érzés, ahogy harapáskor a nedvek berobbannak a szájba. Megvannak a fények, az árnyékok, a hangok, boldog békesség.

A piacon már szép áron kapjuk a zsenge kukoricát, eszik is a Lányok (egyebütt a fiúk is), és én újra és újra a gödi verandán találom magam. Egy kedves családi rendezvényre házias, mégis ötletes kosztot kívántak, akkor jött az ötlet, hogy krémes salátaként kínáljam.

 Krémes kukoricasaláta

Hozzávalók romantikus adagra, azaz 2 főre:

2 cső kukorica

70 ml tejszín

125 g mascarpone

1 db lime

chili ízlés szerint

só ízlés szerint

1 csokor metélőhagyma

Elkészítés:

A kukorica csöveket puhára főzöm, amikor kihűlt annyira, hogy kézbe tudjam venni, talpra állítom, és késsel lehámozom a csőről a szemeket. Amikor evvel megvagyok, kanalat illesztek hozzá, és erősen végighúzom rajta, hogy a szemek ízes, édes gyökerei is kijöjjenek. Lábasban vagy serpenyőben tejszínnel összehevítem, ráreszelem a megmosott lime héját, és belefacsarom a levét, ízlés szerint friss chilit aprítok bele, és enyhén sózom. Ha mindent előkészítettem, ezzel a folyamattal 5 - 8 perc alatt megvagyok, a hevítéssel jobban összebarátkoznak az ízek. Amikor langyosra hűlt hozzákeverem a mascarponét, majd az aprított metélőhagymát.

Hangulatomnak megfelelő étkező phártnert választok, és láb-lógatva, mélázva elfogyasztom.

A nyár jó, élvezd Te is!

Meghíztam. Hülye vagy Te, nem kövér! Ezt kapom én mindenkitől, holott nem is mondtam, hogy kövér vagyok. Másfél éve feljött egy méretnyi cucc, és sehogy sem tűnik el. Magasabbra helyeződött a küszöb, máshonnan indul a + / - 2 kg. Namost én ebbe hol beletörődöm, és kedvtelve vizsgálgatom a formám, másfajta ruhákat is hordok, néha viszont bosszant! Olyankor nagy elhatározások születnek. Most nem bosszant, viszont elhatározást tettem a tegnapi gyereknapi strandlátogatást követően. Éhezni már nem tudok, nem is akarok, van viszont valami, amire nagyon rákattantam mostanában. A döner! Kebab nélkül! Csak zöldség és a mártások! A Három Testvérnél azért szeretem, mert tesznek bele friss petrezselymet is. Sok hely viszont nincs a városban, ahol kedvemre valót készítenének, gyártok sajátot!

Amibe beleteszem:

Pita - mivel büfé vagyunk, de nem török, eltekintek a pita sorozatgyártásától, készen veszem, a Culinaris-nál szép választék van

Amit beleteszek:

Párolt lila káposzta, sárgarépa, vöröshagyma, lila hagyma, kápia paprika, jégsaláta, petrezselyem zöld - a káposztát megpárolom, lehűtöm, a jégsalátát tépkedem, a többieket csíkokra vágom, majd az egészet egy keverőtálban kézzel összedolgozom, napokra előre elkészíthető ez zöldség egyveleg, persze jól záró dobozban, hűtőben kell tárolni!

Amivel meglocsolom:

Irány kelet - ez egy enyhén csípős piros pestónk, amiben sült paprika van, aszalt paradicsom, kesudió, szezámmag, fehér bor, menta, koriander, fokhagyma stb...

Görög joghurtot elkeverek lime levével és reszelt héjával

Ismervén magamat, addikt típusként ezt fogom tolni legalább egy hétig! Alacsony kalóriatartalom, a mozgás megvan mindig, kíváncsi vagyok az eredményre. Nem cél a fogyás, de, ha az a 3-4 kg elbúcsúzna, én bizony szívesen elengedném, hadd menjen, hátha valakinek nagyobb szüksége van rá.

Hetek óta a számban éreztem a karamellizált káposzta ízét, hiába ajánlgattam a családnak, nem akarták. Na mondom, jó, megfőzöm magamnak, ha megérzik az illatát, úgysem tudnak majd ellenállni. Tudtak. A férjem megkóstolta, nyilván előtte megpiszkálta villával, és fel kellett soroljam az összetevőket, mérhetetlen bizalomról tanúbizonyságot téve evett egy tányérral, ééés ÍZLETT neki!! Áhh, a gyerekek végig se hallgattak, a káposztánál ment mindenki a maga dolgára, az sem hatott, hogy: "Ez édes ám!!" Így maradtam egyedül a hetek alatt fokozódó, almás, káposztás cvekedlire irányuló, végül tökéletesen beteljesült vágyammal.

Hozzávalók a tésztához:

100 g liszt

1 tojás

1 ek olivaolaj

Továbbá a cvekedlihez:

Káposzta

Alma

Cukor

Só

Fehér bors (frissen őrölt)

Vaj

Dióolaj és méz a tálaláshoz

Elkészítés:

Szándékosan nem írtam mennyiségeket, alakítsa mindenki ízlése szerint. Egy dologra érdemes ügyelni, a káposzta nedvtartalmának túlnyomó részét elveszíti készítés közben, tehát jelentős térfogatcsökkenéssel kell számolni!

A tésztához való alapanyagokat összegyúrom, és homogén tésztát gyúrok belőle. Follpackba csomagolva legalább fél órát pihentetem hűtőszekrényben. Akkor előveszem a tésztát, nagy lábasban bő sós vizet kezdek forralni, a tésztát újra átgyúrom, amikor szoba hőmérsékletű lett a kezem melegétől, kinyújtom 1-1,5 mm-esre, és tetszőleges méretű kockákra vágom. Az ekkorra már forró főzővízbe dobálom a tésztakockákat, 2-3 perc alatt készre főzöm, leszűröm, hideg vízzel átmosom és egy csepp olivaolajjal átmozgatom, hogy ne tapadjon össze a tészta. Aki evvel nem szeretne bajlódni, használjon kedvére való bolti kockatésztát. A káposztát a torzsája mentén kettévágom, kivágom, majd éles! késsel 2-3mm széles csíkokra vágom. A káposztát besózom, 15-20 percet állni hagyom, akkor alaposan kinyomkodom a levét. Vajat hevítek, cukrot adok hozzá, karamellizálom. Ezen folyamat közben a cukrot nem kell kavargatni, attól könnyen "becsomósodhat". Amikor szép aranybarna, hozzáadom a káposztát, sóval, frissen őrölt fehér borssal ízesítem, hozzáadom a 2 mm vastagra szelt almát, készre párolom, végül hozzáforgatom a tésztát. Amikor jól összeforgattam, a serpenyőt néhány percre forró sütőbe teszem, közben elképesztően örülök az éppen keletkező ropogós részeknek. Ízlés szerint tálalom, én kevés cukrot használtam, és mézzel kevert dióolajjal csorgattam meg.

Boldog voltam, és sikerélményem is volt, még akkor is, ha a család fele nem volt rá kíváncsi :)

Egyesek szerint táplálékunk 60%-át gabonák teszik ki ideális esetben. Egyesek szerint a gabona egészségtelen és hizlal. Vannak, akiknek az válik be, ha déli 12 után minden gabonát száműznek az étrendjükből, vannak, akik arra esküsznek, hogy vércsoportunknak megfelelően étkezzünk, ez egyeseknél kizárja a gabonát, másokat éppen annak bőséges fogyasztására buzdít. Szerintem csinálja mindenki úgy, ahogy neki tetszik! Érdemes tájékozódni, vakon semmit el nem hinni, kipróbálni, majd alkalmazni ill. elvetni, annak fényében, hogy adott téma kapcsán saját magunkon milyen megfigyelést tettünk. Én, személy szerint, gabonafüggő vagyok, lehet az kenyér, tészta, és minden más, jöhet télen, jöhet nyáron, minden mennyiségben!

Az uzsonna szó ugyan békés érzéseket ébreszt bennem, mindenképpen finom élmény, egyfajta megpihenés, az a fajta, amikor a gyerekek nagy rohangászás közepette, ledobják magukat valahova, lihegnek egy kicsit, rávetik magukat a vajaskenyérrelimonádéval, majd rohannak tovább. Már dőlök is hátra, de napközis koszt illatemlékei terjengenek körül, és máris venném kézbe az egész magyar közétkeztetést. Merjünk nagyot álmodni, valósítsuk meg kicsiben, majd gyűjtsünk erőt, és valósítsuk meg nagyban is! Első lépésként kicsi uzsonna, Nektek és nekünk.

Mindhárom uzsonna alapja a köles. Evvel az erővel lehetne árpagyöngy, quinoa, kuszkusz, rizs (mint itt), bulgur, stb., sőt, akár vegyesen!

Az első változatnál egyebet sem tettem, mint kétszeres vízben puhára főztem a kölest, eközben almachutney-t melegítettem, a kész, forró kölesre tettem egy bő kanál szoba hőmérsékletű mascarponét, és arra a langyos chutney-t. Következő történik, a forró köles olvasztja a selymes, lágy mascarponét, ami ennek hatására elkezd bekúszni a köles szemek közé, és húzza maga után a színes, illatos chutney-t. Ha a látvány megvolt, össze lehet keverni, és lehet kanalazni.

Hozzávalók:

1 egység köles

2 egység víz

Mascarpone ízlés szerint

Almachutney-hoz:

Alma, kápia paprika, chili paprika, almaecet, cukor, citrom húsa filézve, héja reszelve, fokhagyma, mazsola, gyömbér, só.

A hozzávalókat kedvünk szerint kombinálhatjuk, arra figyeljünk oda, hogy a folyadék (ecet) és a cukor aránya 1:1 meglegyen. Ha sok a folyadék, nem fog besűrüsödni, ha sok a cukor, túl édes, túl ragacsos lesz. Mindent felkockázok, aprítok, összeöntöm, és kb. másfél óra alatt nagyon lassú tűzön összefőzöm. Érdemes chutney-kat kipróbálni, itt a tavasz, jön a nyár, nyakunkon az ezernyi gyümölcs, ráadásul hűtőben ezer évig eláll!

A következő változat akár egy könnyű nyári ebéd is lehet, már reggel óta süt a nap, mi egyébre is gondolhatnék... A kölest a fenti módon megfőztem, ezalatt érlelt sonkát szeleteltem, minél vékonyabb, annál jobb, parmezán sajtot reszeltem, aszalt paradicsomot kockáztam fel, édes datolyaparadicsomot szeltem, olajbogyót készítettem elő, majd egy kanál genovai pestót (bazsalikom, olivaolaj, parmezán, fenyőmag, fokhagyma, só, bors) elkevertem 2 kanál mascarponéval. A kész kölest elkevertem egy kanál pestóval, majd az aprított hozzávalókat is hozzákevertem, tálaltam, és megfejeltem a pestós mascarponéval.

A harmadik változat újra édes, de ez sem túl édes, a chutney-is változattal szemben, ebben még cukor sincsen. A kölest megfőztem, ezalatt gyömbért aprítottam, reszelni nem szeretem, de minél vékonyabb, annál inkább az íze érvényesül az ereje helyett. Tofut pirítottam, körtét kockáztam fel, majd 2 kanál mascarponét elkevertem egy tk mézzel. A meleg kölest mákkal kevertem, majd hozzáadtam a többi összetevőt is, és a tetejére halmoztam a mézes sajtot.

Szép harmóniák ezek, amik nem az én kezemből szaladtak ki először, leljétek kedvetek az elkészítésben, és újabb és újabb változatok kiötlésében!

Nem kereszteltek meg, saját döntésből sem tettem meg ezt a lépést, nem vagyok keresztény, sem más vallás elhivatott követője. A hagyományőrzésre, a rituálékra, sajátokra és családiakra irányuló igényem azonban nőttön nő. Meggyőződésem, hogy ez nem korral jár. Biztonságérzetet nyújtanak az időszakonként ismétlődő szokások. Kapaszkodók. Emellett lehetőséget kínálnak a megfigyelésre. Egyazon rendben, más-más időkben hogyan működöm, hogyan viselkedem, mit érzek, mit gondolok, és hogyan tesznek szeretteim, akik szintén részt vesznek a hagyományban. Vannak, amik csak úgy alakultak, vannak tudatosan kialakítottak és vannak örököltek. A nemzeti, nemzetközi szinten évtizedek, esetenként -századok óta átöröklődők olyan érzetet keltenek bennem, mint, amikor két tükröt egymással szembe fordítok, és középen megállok. Végtelenített kép hátra és előre vetítve. A keret egyre életlenebb, a fókusz, a lényeg éles. Azon mesterkedem, hogy egy-egy ilyen fókuszt kibillentsek a tengelyéből, és régiúj értelmet nyerhessen a hagyomány. Két hét múlva Húsvét. Nekem ez gyerekkoromban annyit jelentett, jön a Nyuszi, remek édességeket pottyant a lakás legkülönbözőbb pontjaira, paradox módon tojásformájúakat... A szüleim bőszen biztatnak a keresgélésre egészen addig, míg minden apróságot megleltünk. Az asztalra főtt sonka, főtt tojás, torma és újhagyma került, a vázába barka és aranyvessző. Tojást festettünk, amit aztán később a locsolásba érkező férfiaknak ajándékoztunk. Utóbbitól, amikor már tehettem, mereven elzárkóztam. A virágvasárnaptól nagyszombatig terjedő időszak, a pünkösd, a fehérvasárnap ténye, Jézus bevonulása Jeruzsálembe, hogy van, ahol a Húsvétot Pészah-nak hívják, és, hogy az egész művelet tulajdonképpen 70 napig tart, csak később hatoltak el a tudatomig. A nagyböjthoz idén kerültem közelebb. A sonkára, a lakomára való készülődés számomra új pompában jelenik meg. A nagyböjt tapasztalatát, a várakozás örömét, a lemondás kínját és gyönyörét gyúrtam ebbe a húsvéti kalácsba. Fogadjátok szeretettel.

Hozzávalók:

A kalácshoz:

625 g búza finomliszt

0,5 tk só

40 g magos dijoni mustár

50 g porcukor

1 db tojás (+1 sárgája a kenéshez)

63 ml növényi olaj

275 ml langyos víz

21 g friss élesztő

csipet cukor

A töltelékhez:

250 g sörben pácolt és főtt sonka

3 db főtt tojás (8 perces)

2 db újhagyma

40 g mascarpone

50 g ecetes torma

A szóráshoz:

20 g lyoni hagyma

Elkészítés:

A csülköt 2 nappal a kalács elkészítése előtt besózom, megborsozom, sörbe pácolom egy éjszakát. Én egy közepes méretű csülökhöz vettem egy üveg barna sört, hogy teljesen elfedje a lé, vízzel töltöttem fel. Ebben a páclében főztem meg a sonkát egy éjszakán át, 9-10 óra 60-65 C-on.

A lyoni hagymához a vörös hagymát vékonyra szelem, lisztbe forgatom, a felesleget lerázom róla, és bő, forró olajban ropogósra sütöm. Amint kiszedem az olajból, sózom.

Az élesztőt elmorzsolom a csipet cukorral a langyos vízben, félreteszem. Keverőtálba szitálom a lisztet a porcukorral, hozzáadom a sót. Az élesztős keverékben elhabarom a tojást, hozzáadom az olajat. A lisztes keverékhez adom az élesztőset, és elegyítem a tésztát. Addig gyúrom, míg gyönyörű, illatos, egyenletes, selymes tésztává válik. Érdemes gyúrásnál egy keményebb habkártyát kéznél tartani, segítségünkre van mind abban, hogy a keverőtál falára tapadt lisztet, nedves alapanyagok lekotorjam, és maradéktalanul a tésztám részévé váljanak az összetevők. Vékonyan kiolajozom a keverőtálat, és a tésztagombócot beleteszem, lefedve 45-60 perc alatt a duplájára kelesztem.

A tojásokat megfőzöm, lehűtöm, meghámozom, félreteszem. Ha egy kiskanál ecetet is teszek a főzőléhez, ez segít nekem majd, hogy a héj maradéktalanul leváljon, és ne kelljen harcolni a hártyával. A tormát elkeverem a mascarponéval, félreteszem. A tojásokat apróra darabolom, félreteszem. A sonka bőrét, háját lehúzom, kicsontozom (iméntieket kutyáknak adom), a színhúst apróra darabolom, félreteszem. Az újhagymát aprítom, félreteszem.

A megkelt kalácstésztát lisztes felületen kinyújtom kb. 1m x 30 cm-esre. Három egyforma darabra vágom, és mindhárom szeletet megkenem a tormakrémmel úgy, hogy a szélek szabadon maradjanak. Ez fontos, hogy később tapadjon a tészta. Egyenlő arányban megszórom a sonkával, a tojással, az újhagymával, megsózom. Óvatos, de határozott mozdulatokkal feltekerem a szeleteket, a növekvő tekercset lágyan visszafelé húzva, hogy ne maradjon "rés" a rétegek közt. A hurka széleit összenyomkodom, lágyan meggörgetem, és a következő kettő résszel ugyanígy járok el. A három hurka széleit alaposan összenyomkodom, és megfonom a kalácsot. A tetejét 1 ek vízzel elkevert tojássárgájával lekenem, fél órát kelni hagyom. A sütőt 180C-ra melegítem, és sütés előtt lyoni hagymával szórom meg a tetejét (ha szükséges, még egyszer átkenem tojással). 30 perc alatt készre sütöm. Miután kivettem a sütőből 5 percet pihentetem, csak aztán helyezem rácsra, ahol kihűtöm.

Hosszadalmas műveletek ezek, de megéri! Lehet közben sokat, jót beszélgetni!

Boldog Húsvétot!

A nagyböjt 21. napját írjuk, éljük egészen pontosan. Nagy élmény! Utoljára 18 éves koromból emlékszem hasonlóan tiszta elmére, energikus szervezetre. Ahogy vártam, a sajtok és a vaj hiányzik csupán. Egy jó karéj vajas kenyér... Na, visszaevezek, nem is erről akartam írni...

A WAMP-on kiderült, hogy a látogató közönség, ha azt hallja pesto, mindjárt a pesto genovese-t, a liguriai pestu-t érzi a nyelvén. A pestu-t, ami hagyományosan 7 összetevőből áll, bazsalikom, fenyőmag, parmezán, oliva olaj, só és bors. Meglepődés, kóstolás, öröm! Ez a sorrendiség, amikor kiderül, hogy a mi pestóink, nem bazsalikomból készültek. A pesto tulajdonképpen a magyar "zúzott", "összezúzott" "pép" stb. szavak olasz megfelelője. Rengeteg változatát készítik, számtalan felhasználási módja ismert, érdemes velük szoros barátságot kötni, mert ezek mellett rendkívül egyszerű őket elkészíteni.

A diópestóról már tettem említést, de felhasználhatóságának bőséges mivoltára nem hívtam fel a figyelmet. A Március 20.-i WAMP-on annál inkább. Annyit meséltem arról, hogy a pestókat lehet kenyérre kenni, szendvicseket gazdagítani velük, húsokhoz használhatjuk őket, kelt tésztába, leveles tésztába töltelékként szolgálhatnak, magukban vagy kevés tejszínnel lazítva tésztához mártásként is használhatjuk őket, hogy azóta nem tudok lejönni a diópestós szélesmetéltről!

A diópestónk hagyományos dióbélből, kesudióból, paradióból, akácmézből, magos dijoni mustárból, petrezselyemből, rukolából, fehér borból, oliva olajból és sóból áll. Tejszínt forralok, beleteszek egy evőkanál diópestót, elegyítem, hozzáforgatom a bőséges forró vízben frissen főtt széles metéltemet, és kész... addikt típus vagyok, ha rámegyek egy ízre, képes vagyok napokig be nem telni vele... várom a holnapot!

Te milyen pestót készítesz?

A Széchenyi Fürdő kultikus zarándokhely sokak számára, én sem vagyok kivétel! Mámoros éjszakák indultak ott, és torkolltak itt testet, lelket építő lazulásba.

A VÍZ világnapja alkalmából a Halastó Közhasznú Kultúrális egyesület varázsos programokat terel a gyönyörű intézmény falai közé! A Kultúrális Gasztroprogramon Mautner Zsófi, a Chili és Vanília blog szerzőjének nem akármilyen szörpjei mellé kínáljuk zsályás, kacsás kalácsunkat és a céklás csokisat!

A többi rulez programról és minden részletről itt olvashattok:

http://furdokultura.blogspot.com/2011/03/chili-kalacs-parti.html

Irány a Széchenyi, hurrá, én ott leszek!

Megérkezni látszik a tavasz. A természet, ahogy mi is újra színt ölthetünk, új szakasz, új évszak érkezik, nagy öröm ez!

Életemben először belekóstolok a nagyböjt világába. Keresztény íze van a szónak. Engem nem tartottak keresztvíz alá, nem műveltem ki magam e téren, úgyhogy most utánaolvastam. A húsvétra való 40 napos felkészülés hamvazószerdán, ma kezdődik. Lényege, a testi, lelki megtisztulás. A hagyomány szerint ebben az időszakban kerülni kell minden állati fehérjét, állati eredetű élelmet, ami a hosszú, hideg télen erősítette az embert. A civilizált világban a túltermelés idején télen is fogyaszthatunk biozöldséget a fűtött lakásban, azért azt hiszem, van mit kitisztítani a szervezetből... A hús mellőzése nem lesz nekem nagy feladat, a húsnak kijár a tisztelet, akkor fogyasztom, ha jót, szépet kapok, tudom, honnan való, és húsevésre való törekvésem nem mondható gyakorinak. A sajtok, ó, na az fájni fog, de az önmegtartóztatás lelki gyakorlatnak sem utolsó.

Hát vágjunk bele... egy sáfránylevessel. A szakácsok könyvéből származik, szép a szemnek, jó a gyomornak.

Hozzávalók:

1 ek olivaolaj

1 nagyobb vörös hagyma

200 g póréhagyma

150 g krumpli

1 tk sáfrány

1 tk őrőlt római kömény

1 l zöldségalaplé (az eredeti recept szerint csirkealaplé)

2 ek fehérbor

2 ek zsíros tejszín (sok helyen lehet növényi alapút kapni, aki nem adja a fejét böjtölésre, annak mindegy, milyet használ)

1 ek citromlé

metélőhagyma

Elkészítés:

A hagymát aprítom, a krumplit meghámozom, felkockázom, a póréhagymát tisztítom, 2 ujjnyira karikázom. A hagymát dinsztelem a felforrósított olajon, hozzáadom a krumplit és a póréhagymát, a fűszereket és az alaplevet. Fedő alatt puhára főzöm. Akkor leveszem a tűzről, hozzáadom a bort, botmixerrel pürésítem, akkor hozzákeverem a tejszínt és citromlevet, ha kell sózom, fűszerezem. Frissen vágott metélőhagymával díszítem.

És torkos csütörtökön hova készülsz? Erre az egy napra még fel lehet függeszteni a böjtöt...

...nem mintha a mi véleményünk számítana, azért én elmondom!

Jeles napunk volt tegnap, aki ismeri az apropót örül, aki nem, azt úgysem érdekli.

Kézen fogva elsétáltunk az Aranyszarvas-ba. Hagyományt tisztelő hangulat. Kortárs művészet a falon. Már-már túltengő önbizalomban dúskáló rejtői felszolgáló férfiember. Jól állt neki, és az alapja is sziklaszilárd! Az előétel, a főétel az a fíling, amikor önkéntelenül lehunyom a szemem, és csak azt érzem, nekem most jó. Nagyon jó. A desszert ok. Új felfedezés a Recas pincészet borai, Syrah-t ittunk, és Solo quinta-t kóstoltunk. Kóstoltuk, mert ott ilyet is lehet. Új palackot bontott a hetyke vigyorú fiatalember. Osztoztak rajta aztán vagy Zamatzárat használnak??? Nekünk mindegy volt. Kaptam egy palackkal.

Kézen fogva hazasétáltunk.

A szombati piacolással az a gond, hogy akkor már hol az idő nekiveselkedni valami nagyszabású ebédnek? A válasz egyszerű, nem kell nagyszabású ebédben gondolkodni! Szombaton ne, vagy a piac marad ki... Csináld, ahogy jólesik, mi ma piacoltunk, és izibe lett ebéd.

Sótéglán sült sertésszűz sült túrógombóccal

Hozzávalók:

1 db sertésszűz

1 db sótégla

A körethez:

500 g ricotta (a mi túrónk is jó, alaposan át kell törni!)

4 tojás sárgája

60 g liszt

15 g parmezán

15 g sótlan földimogyoró

só

frissen őrölt fekete bors

petrezselyem

130 g gorgonzola

2 ek vaj

tejszín

búzadara

Elkészítés:

A sütő alsó sínjére helyezem a tepsit, benne a sótégla, 180C-ra előmelegítem. Nagy lábasban bő vizet teszek fel forrni. A húst megtisztítom, lehártyázom, és amikor a sütő és a tégla elérték a 180C-ot, ráhelyezem a téglára. Mérettől függően 6-8 percet sütöm, akkor átfordítom és újabb 6-8 perc következik. Akkor kieveszem, pihentetem, mielőtt megvágom! A hús omlós lesz, zaftos, és éppen annyi sót vesz fel, amennyire neki szüksége van!

Tudtátok, hogy a himalája só minden nyomelemet és ásványi anyagot tartalmaz, amik az emberi szervezet alkotóelemei?! És mind a 84 olyan apró, hogy sejtmembránjaink fel tudják venni azokat, szervezetünk így maradéktalanul fel tudja dolgozni a kristálysót.

A gombóchoz a hozzávalókat összegyúrom. Lisztes kézzel kisebb gombócokat gyúrok, és addig főzöm őket a lobogó vízben, míg a felszínre bukkannak. Akkor kihalászom őket, megforgatom búzadarában, és vajon megpirítom őket. Amikor már szépek, ropogósak, rájuk csipkedem a gorgonzolát, hozzáadom a tejszínt, megrázogatom a serpenyőt, lehúzom a tűzről, összeforgatom egy csokor frissen vágott petrezselyemmel, és jó fehér borral kínálom.

Múlt héten óriási élményben volt részem. Vettem 5 kg csokit! Belga, 72%-os, és mondom, 5 kg. Nem vagyok megalomán, de azért a sok rám is hatással van. Kiöntöttem az egészet egy nagy, széles szájú keverőedénybe, és beleszagoltam. És beletúrtam. Meg volt csinálva a napom!

Azóta másodszor sütöm ezt a csokis kalácsot, ami egészen pontosan kakaós, és az eredeti recept Ducasse mesteré. Tavaly év végén jelent meg a cukrászmester szakácskönyve, zseniális receptek vannak benne, de olyan, mint a népmesében a szegény ember lánya, ad is meg nem is. A receptek jól követhetőek, de feltételeznek némi cukrászati alaptudást, de legalábbis kitartást és kísérletező kedvet. Ez már az én átdolgozott változatom.

Hozzávalók:

2 tojás

360 g cukor

140 g olaj (az eredeti receptben mogyoróolaj áll, a napraforgóolaj is megteszi, és lehet kísérletezni. Ha többféle diót aprítva, pirítva keverek a tésztába, és úgy sütöm ki, dióolajat használnék a tésztához..)

85 g kakaópor (keserű)

200 g liszt

7 g sütőpor

125 g zsíros tejszín (30-32%)

240 g teljes tej

csipet só

Elkészítés:

Kenyérformát sütőpapírral bélelek, félreteszem. A lisztet, a sütőport és a kakaóport átszitálom, félreteszem. Nagyobb tálban habosra keverem az egész tojásokat a cukorral. Hozzáadom az olajat. Most hozzáadom a kakaós liszt felét, eldolgozom, most jön a tej és a tejszín, végül a kakaós liszt másik fele.

Ezen a ponton lehet variálni. Én már próbáltam úgy, hogy fent említett 5 kg-ós szörnyetegből tettem bele 65 g-ot, fehér csokiból és tejcsokiból ugyanennyit. A hozzávalóknál írtam, hogy lehet diósan, de konyakos meggyel is finom lehet, annak, aki kedveli az ilyesmit, mindenképpen kipróbálom karamellel is, és, aki nem akar sokat molyolni karamellel, annak ajánlom, hogy snickers vagy mars szeletet aprítson, és avval töltse! Kandírozott gyömbér vagy narancshéj is kíválóan elfér benne, és a többit Ti tudjátok, elgondolod, megcsinálod, ha jó jó, ha nem, majd legközelebb jó lesz.

És akkor még meg is sütöm. 10 percig 200 C-on, majd visszaveszem a hőmérsékletet 150 C-ra és még kb. egy órát sütöm. Ha tiszta marad a szúrószerszám, amikor megmártom benne, akkor van kész.

Neked mennyi marad a nyers tésztából?

A népnek kevés választást hagyó rendszerváltás előtti korszak Apukámat a műszaki egyetem villamosmérnöki karáról egyenesen a Hungarocamion-hoz pöckölte. Gyerekként ez a tény hidegen hagyott, az viszont a legkevésbé sem, hogy az ott köttetett barátságok a bátyámat és engem felbecsülhetetlen értékű kincsekhez juttattak. Aki a 70-es évek végén, 80-as évek elején gyerekeskedett, az tudja mit jelentett a képregényes donald rágó, a tubusos rágó, a kubai narancs, a mandarin, a toblerone, a milka, a dobozos kóla, a szagos radír, a tépőzáras cipő, és a soletti ropi! Ennek fényes a felülete, mai fejjel már tudom, legalábbis sejtem, hogy az lúgos tésztából készült, és mindenekelőtt sokkal több só volt rajta, mint a Nógrádin. Akkor kincs volt a Soletti, mára inkább a hazait bírom. A hazait, és a házit!

Ez sem készül itthon minden nap, ahhoz azért macerás, de nagyon finom, és mint már többször, most is jóleső érzés volt, hogy megfújta az arcomat a termék-előállítás balzsamos szellője. A Gyerekek egy másodperc alatt felfalták, későbbre csak a Grissini maradt!

Grissiniből 2 félét készítettem, a hagyományos parmezánost, ezt Alain Ducasse receptje alapján. Odavagyok az édesköményért, az édesköménymagért, úgyhogy azt is gyúrtam egy adag tésztába, aztán eszembe jutott, hogy az még jobb lesz, ha a vízmennyiséget fehér borral helyettesítem. Bevált!

A hagyományos grissini és a ropi hozzávalói:

500 g búza finomliszt

13 g porcukor

15 g só

13 g élesztő

100 ml olivaolaj

180 ml langyos víz (Ducasse mester 150-200 ml-t ír, nekem a 180-al lett tökéletes)

a grissinihez nagyon finomra darált parmezán

Elkészítés:

Az élesztőt elkeverem a vízzel, félreteszem, kimérem az olajat, félreteszem. A lisztet a cukorral átszitálom, hozzáadom a sót, félreteszem. Az élesztős vízhez keverem az olajat, és ezt a keveréket öntöm a lisztes keverékhez. Homogén tésztát gyúrok belőle, fél órát letakarva kelesztem.

Grissininél a továbbiakban

a tésztát kinyújtom, fél cm-nél ne legyen vastagabb , mert nem lesz ropogós. Hosszanti irányban kiszaggatom, meghempergetem a ledarált, tiszta felületre kiszórt parmezánban, és sütőpapírra teszem. Fél órát kelesztem, bespriccelem (tapasztalatom szerint ettől még ropogósabb lett), és 200 C-on 10-12 perc alatt ropogósra sütöm. Akkor az igazi, amikor kezd barnulni, de akkor ki kell kapni. Magában, olajjal és balzsamecettel (esetünkben fügés) vagy krémekkel, pestókkal kínálom.

Ropinál a továbbiakban

a fél cm-sre nyújtott tésztát átküldöm a tésztanyújtó 3-as fokozatán, majd a spagettiszaggató fejen. Igyekszem minél egyenesebben a tepsibe helyezni őket, de amikor ilyen vékonyak, játszani is lehet velük. Én csináltam egy csomag betűropit és számropit is, azoknak a gyerekeknek, akiket az ilyesmi még nem érdekel, perecet vagy más kis formákat is lehet gyártani. 200 C-on 3-5 perc alatt ropogósra sütöm.

Hozzávalók az édesköményes grissinihez:

500 g búza finomliszt

13 g porcukor

15 g só

13 g élesztő

100 ml olivaolaj

180 ml fehér bor

5-8 g (ízlés szerint) édesköménymag

Elkészítés

lsd. Grissini

Szerelmes vagyok. Ez belement a levesbe. Ennyi.

Hozzávalók:

1 nagyobb gumó zeller

2 közepes krumpli

2 alma

700 ml zöldségalaplé

200 ml fehérbor

100 ml tejszín

kevés vaj

só

Elkészítés:

A kisebb kockára vágott, megtisztított zellert kevés vajon lepirítom, felöntöm a zöldségalaplével. Kb. 15 perc után hozzáadom a felkockázott krumplit, puhára főzöm, botmixerrel pürésítem. Hozzáadom a felkockázott almát és a fehérbort, 5 percnél tovább nem főzöm, botmixerrel pürésítem. Kiforralom, sűrű szitán átszűröm (aki bukik a rostra, tartózkodjon ettől a lépéstől!), hozzáadom a tejszínt, és kész.