A szendvicsekről érdemtelenül kevés szó esik! Vagy csak az én figyelmemet kerüli el? Pedig én igazán sokat foglalkozom velük, szendviccsel az élet kiegyensúlyozott, változatos és mennyei. A pamlag és én még mindig szoros barátságban vagyunk, a kórság nemigen akar múlni, főzni így tilos, és az ápolóm, a szükségesen kívül, minden ágyon kívüli tevékenységről letiltott. (Ez félreérthető. Sebaj.) Mostanra már nagyon éhes lettem, ő viszont épp nem áll rendelkezésemre, gyorsan varázsoltam szendvicset.
Van benne lágy krémsajt, aztán Maasdam, majd mosolygós alma és végül jófajta diópesto.
Megígérem, hogy ennek a receptje sem marad el!
Ha lenne ilyen, és bárki felkérne, én bizony lennék szendvics nagykövet! Lehet, hogy ez az első lépés?....
Ui.: a szendvicskészítést nem fogom tudni titokban tartani, de a fotókról ne szóljatok az ápolónak!! köszi!