Hetek óta a számban éreztem a karamellizált káposzta ízét, hiába ajánlgattam a családnak, nem akarták. Na mondom, jó, megfőzöm magamnak, ha megérzik az illatát, úgysem tudnak majd ellenállni. Tudtak. A férjem megkóstolta, nyilván előtte megpiszkálta villával, és fel kellett soroljam az összetevőket, mérhetetlen bizalomról tanúbizonyságot téve evett egy tányérral, ééés ÍZLETT neki!! Áhh, a gyerekek végig se hallgattak, a káposztánál ment mindenki a maga dolgára, az sem hatott, hogy: "Ez édes ám!!" Így maradtam egyedül a hetek alatt fokozódó, almás, káposztás cvekedlire irányuló, végül tökéletesen beteljesült vágyammal.
Hozzávalók a tésztához:
100 g liszt
1 tojás
1 ek olivaolaj
Továbbá a cvekedlihez:
Káposzta
Alma
Cukor
Só
Fehér bors (frissen őrölt)
Vaj
Dióolaj és méz a tálaláshoz
Elkészítés:
Szándékosan nem írtam mennyiségeket, alakítsa mindenki ízlése szerint. Egy dologra érdemes ügyelni, a káposzta nedvtartalmának túlnyomó részét elveszíti készítés közben, tehát jelentős térfogatcsökkenéssel kell számolni!
A tésztához való alapanyagokat összegyúrom, és homogén tésztát gyúrok belőle. Follpackba csomagolva legalább fél órát pihentetem hűtőszekrényben. Akkor előveszem a tésztát, nagy lábasban bő sós vizet kezdek forralni, a tésztát újra átgyúrom, amikor szoba hőmérsékletű lett a kezem melegétől, kinyújtom 1-1,5 mm-esre, és tetszőleges méretű kockákra vágom. Az ekkorra már forró főzővízbe dobálom a tésztakockákat, 2-3 perc alatt készre főzöm, leszűröm, hideg vízzel átmosom és egy csepp olivaolajjal átmozgatom, hogy ne tapadjon össze a tészta. Aki evvel nem szeretne bajlódni, használjon kedvére való bolti kockatésztát. A káposztát a torzsája mentén kettévágom, kivágom, majd éles! késsel 2-3mm széles csíkokra vágom. A káposztát besózom, 15-20 percet állni hagyom, akkor alaposan kinyomkodom a levét. Vajat hevítek, cukrot adok hozzá, karamellizálom. Ezen folyamat közben a cukrot nem kell kavargatni, attól könnyen "becsomósodhat". Amikor szép aranybarna, hozzáadom a káposztát, sóval, frissen őrölt fehér borssal ízesítem, hozzáadom a 2 mm vastagra szelt almát, készre párolom, végül hozzáforgatom a tésztát. Amikor jól összeforgattam, a serpenyőt néhány percre forró sütőbe teszem, közben elképesztően örülök az éppen keletkező ropogós részeknek. Ízlés szerint tálalom, én kevés cukrot használtam, és mézzel kevert dióolajjal csorgattam meg.
Boldog voltam, és sikerélményem is volt, még akkor is, ha a család fele nem volt rá kíváncsi :)