Nem vagyok otthon az amerikai konyhában, az biztos, odaát Rémusz bácsitól a Ewing családig minden asztalon megfordul a kukorica. Lám, egy közös pont a magyar nyarak és Ámerika között! Én nagy kukoricás vagyok, gyerekkoromban alapprogramként épült belém a gödi faházikónkban töltött nyarakon elfogyasztott kukoricák emléke. A család asszonyai, többnyire Anyám, hatalmas fazékban ágyaztak meg csuhéval a csöveknek, és az akkoriban kiszámíthatóan meleg nyárban még a hátsó kertben is fokozódott a forróság, amikor főtt a kukorica. Az órákon át terjengő illatról nem is beszélve... Langymelegen megkaptuk, a sok rohangálástól kiéhezetten pattantunk rá, egek, édes, zamatos, az érzés, ahogy harapáskor a nedvek berobbannak a szájba. Megvannak a fények, az árnyékok, a hangok, boldog békesség.
A piacon már szép áron kapjuk a zsenge kukoricát, eszik is a Lányok (egyebütt a fiúk is), és én újra és újra a gödi verandán találom magam. Egy kedves családi rendezvényre házias, mégis ötletes kosztot kívántak, akkor jött az ötlet, hogy krémes salátaként kínáljam.
Krémes kukoricasaláta
Hozzávalók romantikus adagra, azaz 2 főre:
2 cső kukorica
70 ml tejszín
125 g mascarpone
1 db lime
chili ízlés szerint
só ízlés szerint
1 csokor metélőhagyma
Elkészítés:
A kukorica csöveket puhára főzöm, amikor kihűlt annyira, hogy kézbe tudjam venni, talpra állítom, és késsel lehámozom a csőről a szemeket. Amikor evvel megvagyok, kanalat illesztek hozzá, és erősen végighúzom rajta, hogy a szemek ízes, édes gyökerei is kijöjjenek. Lábasban vagy serpenyőben tejszínnel összehevítem, ráreszelem a megmosott lime héját, és belefacsarom a levét, ízlés szerint friss chilit aprítok bele, és enyhén sózom. Ha mindent előkészítettem, ezzel a folyamattal 5 - 8 perc alatt megvagyok, a hevítéssel jobban összebarátkoznak az ízek. Amikor langyosra hűlt hozzákeverem a mascarponét, majd az aprított metélőhagymát.
Hangulatomnak megfelelő étkező phártnert választok, és láb-lógatva, mélázva elfogyasztom.
A nyár jó, élvezd Te is!