Nem szívesen bocsátkozom jóslásokba, de nekem idén ennyi volt a medvehagyma. Elkészítettem a medvehagymapestót, ami sokrétűen felhasználható, de magában is tökéletes, mert, hát medvehagyma! A Pasim viszont annyira ráment a medvehagymapestóra, hogy a széljárásból kiderül, merre jár a városban. Így a medvehagyma, ami a konyhámban landol, egyértelműen pestóként végzi.
.jpg)
Hozzávalók:
70 g medvehagyma
40 g parmezán sajt (megéri jó minőségűt választani (Grana Padano)
30 g fenyőmag
110 ml olivaolaj
Elkészítés:
A megtisztított medvehagymát durva csíkokra vágom, a parmezánt durvára reszelem. Az összes összetevőt botmixer segítségével homogén masszává pürésítem. Én szeretem, ha nem teljesen pépes, és fel-felbukkannak az összetevők színei, egy kisebb darabka sajtra ráharapni jó!
Ha nagyobb mennyiséget készítek, a kész pestot hagyom leülepedni, és felöntöm annyi olivaolajjal, hogy az egészet bőven ellepje. Így az olaj elzárja az összetevők elől az oxigént, és sokáig eltartható.
Így magában is kenhető kenyérre, aki kicsit lágyítani szeretné az ízeket, dolgozza el sajtkrémmel (vagy vajjal, tejszínnel… részletes leírás a “krémek, kencék, mártogatósok” c. posztban)
Hozzávalók:
15g medvehagymapesto
100g sajtkrém
Tésztaszószhoz is hálás alap. Amíg ötszörös lobogó sós vízben főzöm a tésztát, a medvehagymapestót serpenyőben hevítem, felöntöm ízlés szerint tejszínnel. Hozzáadom a leszűrt tésztát. Tálaláskor megszórom durvára vágott friss medvehagymával, és én egy kanál mascarponét is szoktam tenni a tetejére. Ez rendszerint lassan, ízlésesen ráolvad az ételre, és egészen selymessé teszi.
További lelkes medvehagymázást mindenkinek!
