Családi kedvenc évek óta. Nem kávézunk, teázni is csak elvétve, de ez a keksz mindig elfér.
Régen csináltam, ma szülinapra, nem akármilyenre, Anyai Nagyanyám Jóbarátnőjének 88.-jára! Ez apropos a javából, és amellett igazi élmény ezt a klasszikus angol teasüteményt elkészíteni. Vajjal dolgozni élmény, tésztát, bármineműt, összerakni kész alkímia. Kíváló minőségű alapanyagokkal tisztelem meg az étel egyszerűségét.
Hozzávalók:
225 g szobahőmérsékletű vaj
100 g porcukor
1 tk vanílikivonat (megint a klasszikus süteményesszenciámat használom: rum+vaníliarúd kettévágva+barna cukor=sziruppá oldódik, 1 nap után használható)
csipet só
320 g liszt
barna cukor (nagyszemű), de ízlés szerint használható mogyoró stb…
Elkészítés:
A szobahőmérsékletű vajat habosra verem a porcukorral, majd hozzáadom a vaníilát és a csipet sót. Elkeverem, és egyenletesen hozzáadom a lisztet. Én kézzel gyúrom, akkor érzem, hogy mikorra áll össze a tészta. Ügyelni kell rá, hogy ne gyúrjam túl a tésztát, amint összeállt, készen van, ha tovább erőltetem, a vaj megolvad a kezem melegétől, és szétesik a tészta. Kb. 2,5 cm átmérőjű hengereket görgetek a tésztából.
Most jött el az pillanat, hogy másnapra, sőt akár egy hétre is eltehetem a tésztát bármikori felhasználásra (le is fagyaszthatom). Ha így teszek, a hűtőből kivéve munkalapra szórt nagyszemű barna cukorba pörgetem, felkarikázom, sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem, és sütés előtt szobahőmérsékletre engedem (ez fontos, egyébként a tészta sülési idejének első részét avval tölti, hogy felenged).
Ha nem, 180C-ra melegítem a sütőt, a munkalapomra kiszórom a barna cukrot, és rendesen meghempergetem a hengereket. Kb. 8 mm vastag szeletekre vágom a őket, és 2 cm-es közökkel sütőpapírra teszem őket. 15-18 perc alatt aranysárgára sütöm őket. Sok sütés tapasztalata mutatja, hogy akkor tökéletes, amikor megérzem az illatát, és a keksz alja!! aranybarnára sült! Ez azért van, mert, sütőből kivéve a vaj még húz, még egy picit barnul. Melegen ekkor még picit nyersnek tűnik, de, ha már csak félig kihűlt, kívül ropogós, belül omlós, a vaj a szám minden zugába bekúszik, és viszi magával a vaníliát.
Rácson hűtöm. És sokat csinálok J
Forrásom a kedvenc könyvem: Szakácsok Könyve
