Megvallom, elfáradtam! És még büszke is vagyok rá, arra mindenképp, hogy bevallom! Az ilyesmit hajlamos vagyok még magam előtt is elhallgatni. Jól van ez így. A napokban lesz 1 éve, hogy megkóstoltam a rendezvényre való felkészülés adrenalinját. Ízlett nagyon, úgyhogy az elmúlt egy évben álmodtam, tanultam, főztem, sütöttem, számoltam, írtam, kitaláltam, berendeztem, dekoráltam, rendezvényt szerveztem, kiviteleztem, tálaltam, piknikeztem, piknikeztettem, felszolgáltam, WAMP-oltam, örültem, néha kétségbe estem, aztán magamtól vagy az, immáron, Férjem hathatós biztatása által rájöttem, utóbbit fölösleges, mert hát valahogy mindig lesz! Mindezek eredményeképpen letisztult, hogy mit szeretnék, mindezt megvalósítottam, és tegnap megnyomtuk a gombot, közösen, a BüféBudapest jelenlegi állandó csapata, és boltot nyitottunk a világhálón! Fogadjátok szeretettel!
Jönnek az elismerő és biztató levelek, a megrendelések, és én most itt ülök, és csendes fáradtságot érzek. Csendeset, sajátot, amiben egyedül kell megfürödni, és már fejbúbig belemerülve érzem, hogy megengedhetem magamnak, hogy órákra száműzzek minden gondolatot a fejemből, képeket, ötleteket, számokat, kötelezettségeket, űrt teremteni, elégnek tudni, hogy a dolgok vannak, ahogy vannak.
Tejberizst főzök. Forrót otthon ízűt, tét nélkülit, megnyugvást hozót. Nem számolok, nem mérek, nem fotózok. Arborio rizsből főzöm, amiből rizottót szokás. Teljes tejes használok hozzá, vajat, vaníliát, melaszt, citrom héját és mascarponét. A lábasban hevítem, a tejet is langyosítom, majd a rizshez annyi tejet öntök, amennyi ellepi. Nem hevítem forráspont fölé, éppen csak pötyögjön, és nekem annyi a dolgom, hogy ott álljak a tűzhely mellett, és fel ne hagyjak a kavarással. Gondolat kezd kibontakozni a fejemben, megválok tőle, és csak a fakanál útját és a duzzadó rizsszemeket figyelem. Kettévágok egy illatos vanília rudat, kikapart magjait a rizshez adom. Ahogy a tejet magába szívja a rizs, úgy öntök hozzá még, összesen kb. háromszoros adag kell majd hozzá. Egy jó kanál vajat is adok hozzá, lágy, selymes, sűrű tejberizst szeretnék. A folyamat vége felé, melasszal édesítem, citromhéjat is adok hozzá, végül hozzákeverek egy jó evőkanál mascarponét. Kedvem szerinti tálkába merem, én most fekete csokoládét adok hozzá, de fahéjjal, kassziával is meghintheted, de gyümölcsvelővel is tálalhatod, ahogy tettem én ezt egy évvel ezelőtt.
Ma korán fekszem le aludni. Majd max. nagyon korán kelek, addigra az űr fényesebb ötleteket, mozgékonyabb energiákat szív fel, a kötelezettségek vállalásokká lesznek, és újra lesz erőm örömmel abszolválni őket.
Pihenjetek, ha kell!