A népnek kevés választást hagyó rendszerváltás előtti korszak Apukámat a műszaki egyetem villamosmérnöki karáról egyenesen a Hungarocamion-hoz pöckölte. Gyerekként ez a tény hidegen hagyott, az viszont a legkevésbé sem, hogy az ott köttetett barátságok a bátyámat és engem felbecsülhetetlen értékű kincsekhez juttattak. Aki a 70-es évek végén, 80-as évek elején gyerekeskedett, az tudja mit jelentett a képregényes donald rágó, a tubusos rágó, a kubai narancs, a mandarin, a toblerone, a milka, a dobozos kóla, a szagos radír, a tépőzáras cipő, és a soletti ropi! Ennek fényes a felülete, mai fejjel már tudom, legalábbis sejtem, hogy az lúgos tésztából készült, és mindenekelőtt sokkal több só volt rajta, mint a Nógrádin. Akkor kincs volt a Soletti, mára inkább a hazait bírom. A hazait, és a házit!
Ez sem készül itthon minden nap, ahhoz azért macerás, de nagyon finom, és mint már többször, most is jóleső érzés volt, hogy megfújta az arcomat a termék-előállítás balzsamos szellője. A Gyerekek egy másodperc alatt felfalták, későbbre csak a Grissini maradt!
Grissiniből 2 félét készítettem, a hagyományos parmezánost, ezt Alain Ducasse receptje alapján. Odavagyok az édesköményért, az édesköménymagért, úgyhogy azt is gyúrtam egy adag tésztába, aztán eszembe jutott, hogy az még jobb lesz, ha a vízmennyiséget fehér borral helyettesítem. Bevált!
A hagyományos grissini és a ropi hozzávalói:
500 g búza finomliszt
13 g porcukor
15 g só
13 g élesztő
100 ml olivaolaj
180 ml langyos víz (Ducasse mester 150-200 ml-t ír, nekem a 180-al lett tökéletes)
a grissinihez nagyon finomra darált parmezán
Elkészítés:
Az élesztőt elkeverem a vízzel, félreteszem, kimérem az olajat, félreteszem. A lisztet a cukorral átszitálom, hozzáadom a sót, félreteszem. Az élesztős vízhez keverem az olajat, és ezt a keveréket öntöm a lisztes keverékhez. Homogén tésztát gyúrok belőle, fél órát letakarva kelesztem.
Grissininél a továbbiakban
a tésztát kinyújtom, fél cm-nél ne legyen vastagabb , mert nem lesz ropogós. Hosszanti irányban kiszaggatom, meghempergetem a ledarált, tiszta felületre kiszórt parmezánban, és sütőpapírra teszem. Fél órát kelesztem, bespriccelem (tapasztalatom szerint ettől még ropogósabb lett), és 200 C-on 10-12 perc alatt ropogósra sütöm. Akkor az igazi, amikor kezd barnulni, de akkor ki kell kapni. Magában, olajjal és balzsamecettel (esetünkben fügés) vagy krémekkel, pestókkal kínálom.
Ropinál a továbbiakban
a fél cm-sre nyújtott tésztát átküldöm a tésztanyújtó 3-as fokozatán, majd a spagettiszaggató fejen. Igyekszem minél egyenesebben a tepsibe helyezni őket, de amikor ilyen vékonyak, játszani is lehet velük. Én csináltam egy csomag betűropit és számropit is, azoknak a gyerekeknek, akiket az ilyesmi még nem érdekel, perecet vagy más kis formákat is lehet gyártani. 200 C-on 3-5 perc alatt ropogósra sütöm.
Hozzávalók az édesköményes grissinihez:
500 g búza finomliszt
13 g porcukor
15 g só
13 g élesztő
100 ml olivaolaj
180 ml fehér bor
5-8 g (ízlés szerint) édesköménymag
Elkészítés
lsd. Grissini
